HTML

Handicap

Egy blog a családunkról, ahol a négy gyerekből a legnagyobb értelmileg akadályozott. Milyen különleges nevelési helyzeteket, történeteket, nehézségeket, de legfőképp örömöket és vicces szituációkat hoz ez a külvilág számára nem megszokott helyzet. Talán nem érdektelen olvasmány azoknak, akik szintén sérült vagy valamilyen fogyatékkal élő gyereket nevelnek, vagy csak szimplán érdeklődnek a téma iránt. Kristóf most 8 éves, második osztályos, szeret zenélni és okostelefonokkal meg számítógépekkel bíbelődni. A többi a blogban, mostani és régi történetek vegyesen.

Friss topikok

Címkék

2013.06.26. 08:31 bioman

Hol tartunk most?

Még itt az elején arról, hogy mi van most? Kristóf befejezte a második osztályt, két tantárgyi dícsérettel :). Nagyon élvezi a nyarat, hogy lehet strandolni, sokat otthon lenni. Az iskolában megtanult kicsit olvasni, sok szót elolvas az utcán, de azért még bőven van mit tanulni. A számolás nagyon nem megy, a rajzolás-írás, ahhoz képest, hogy az abszolút nulláról indult, valamennyit fejlődött. Egyedül vetkőzik, kis segítséggel öltözik. 

Vannak megmagyarázhatatlan félelmei, amelyek egyben furcsa vonzódások is, például fél a daruktól és általában a magas épületektől, az esőtől, és a metrótól. Utóbbi különösen érdekes, mert közben nagyon szeret videókat nézni vonatokról, metrókról, szerintem félelmetesnek és érdekesnek is találja ezeket a dolgokat.

Egész jól beszél, mondatokban, de néha nem a megfelelő ragot használja. Elég csámpásan jár, de most már képes hosszabb túrákat is megtenni, felmászik a sziklákra, szívesen labdázik (korábban például rúgni egyáltalán nem tudott). Kedvenc foglalatossága a zongorázás, amiben nagyon ügyes, mert minden jel arra mutat, hogy abszolút hallása van. Teljesen tisztán énekel, hangzás után eljátszik dalokat, az akkordokat maga találja ki. Jelenleg a legnehezebb, hogy éjszakára még mindig pelenka kell neki, pedig nappalra már évek óta (majdnem teljesen) szobatiszta. 

Nagyjából megtanult biciklizni, igaz, ez egy kb. 3 éves procedúra volt, és még nincs vége. Csecsemőkora óta jár úszni, mostanra egyedül be lehet engedni a mélyvízbe. Sajnos egyelőre nem elég fegyelmezett ahhoz, hogy rendesen megtanuljon valamilyen úszásnemet, de remélem erre is sor fog kerülni. 

Összességében az induláshoz képest a fejlődés tetemes. Három éves korában, amikor az óvodát kezdte, nem tudott beszélni és járni. Igaz, egy zseniális szemorvos is ludas lehetett a dologban, mert az állandóan kancsalító másfél éves gyereknek szerinte nem kellett szemüveg. Később Németországban a szemész konrétan leszidott minket, hogy hogyan képzeljük, hogy nincs szemüvege a fiúnknak, amikor 3.5 dioptriás mindkét szeme. A szemüveg beszerzése után egy-két hónappal Kristóf elkezdett járni, és teljesen megszűnt a kancsalság. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://handicap.blog.hu/api/trackback/id/tr755377554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása