Handicap

Az idegenekkel való kapcsolatban van még hova fejlődni. Kristóf szeret barátkozni általában mindenkivel, járókelőkkel az utcán és rég nem látott ismerősökkel is. Utóbbiakat rövid szemrevételezés után a Te ki vagy? kérdéssel szereti zavarba hozni. A vadidegenek esetén előnyben részesíti a kopasz bácsikat. A teljesen kopaszokat is szereti, de a fő kedvencek azok, akiknek “napocska” van a fején: a fej búbján kopasz folt, körötte a hajszálak mintegy napsugarakként. (Hónapokig tartott megfejteni az ‘appocska’ szó jelentését, mikor Kristóf először próbálta elmagyarázni, miért szereti a kopasz bácsikat.) A leggázabb jelenet egy uszodában zajlott, ami azért volt nagyon ciki, mert közben majdnem belefulladtam a medencébe a röhögéstől. Kristóf észrevett a sekély részen egy üldögélő bácsit, akinek egy tökéletesen kifejlett napocska volt a fején. Mivel tudta, hogy figyelem az idegenekkel való interakcióját, kommandósként próbálta hátulról becserkészni a kopasz bácsit, épp csak oda-oda tekintgetve, mintha nem is érdekelné a hívogató tar folt. Pedig dehogynem, lassan oldalazott arrafelé, én meg mikor láttam, mire készül, és főleg hogyan, alig bírtam a röhögéssel, főleg mikor a bácsi is elkezdett oldalra tekintgetni, hogy mire készül ez a kisfiú. Végül az utolsó pillanatban tudtam megakadályozni, hogy Kristóf az idegen bácsi hátára csimpaszkodva jó közelről szemügyre vehesse a napocskát. Azért egy rövid pillantást engedtem neki.