Nagyon elcsépelt dolog Steve Jobs nagyszerűségéről regélni, de az iPad tényleg zseniális találmány, a sérültek szempontjából mindenképp. Ha rajtam múlna, az összes speciális oktatási intézményben kötelezővé tenném a beszerzését, és közpénzből íratnék rá olvasás és számolás tanító programokat magyarul. Kristóf gyakorlatilag amint kezébe vette a készüléket, azonnal elkezdte használni. Letöltöttem neki pár zenés alkalmazást és néhány játékot, és utóbbiakból egyből a betűsek lettek a kedvencei. Rengeteg szót megtanult elolvasni németül és angolul, kívülről fújja az abc-t több nyelven, neki a W az dabljú, a V meg ví vagy fau. Magyarul ugyanis nincsen semmi. Pedig ha lenne…
És nem én vagyok az egyetlen, aki ezt fontosnak tartaná. Egy levelezőlistán olvastam egy amerikai apuka hozzászólását Steve Jobs halálakor, hogy a súlyosan sérült fia, aki az egyhelyben ülésen kívül gyakorlatilag semmit nem csinált, egy iPad-et a kezébe kapva elkezdett érdeklődni a külvilág iránt. És ehhez nem kellett más, csak néhány állatos kép, amit megnyomva az állat hangját lehetett meghallgatni.
Az érintőképernyő és az egyszerű operációs rendszer egy új világot teremt a fogyatékos embereknek, mert nem kell semmilyen előzetes tudás, finommotorikai képesség ahhoz, hogy interaktívan tölthessék el az idejüket. Így már nem csak a TV bámulása az egyetlen szórakozási lehetőségük, a tanulásról nem is beszélve.
Rengeteg írástanító program elérhető a táblagépekre, ahol a gyerekek az ujjukkal rajzolják ki a betűket. Mi mással lehetne egyszerűbben és élvezetesebben gyakorolni az írást egy fogyatékos embernek? Ugyanígy a színek tanulása, a tágyak felismerésének, a közlekedési szabályoknak a megtanítása is hirtelen elérhető és élvezetes lesz a gyerekeknek. Az elenyésző mennyiségű magyar tartalom közül nálunk nagy kedvenc D. Tóth Kriszta Lola meséi, amiben játékok is vannak, magyarul, többek között olyanok is, amiből a kicsi gyerekek és az értelmileg akadályozott mindenféle korúak kiválóan gyakorolhatják a számolást. Táblagépet minden iskolába!
